Furcsa megjegyzéseket kapnak azok, akik a tanulmányaik befejezése után visszaköltöznek a szülői házba, netán el sem hagyják azt. Szégyellnivaló ok húzódhat a háttérben, ami miatt valaki úgy dönt, nem hagyja el a szüleit és nem kezdi meg önálló, a rokonoktól különvált életét.
Közhely, hogy a XX. században a többgenerációs családi együttélési formák lassan megszűntek. A sokszor bonyolult családi-rokonsági kapcsolatok felbomlottak, helyüket a kiscsaládok rendszere vette át, de megjelentek alternatív együttélési formák is. A modern építészet is reagált ezekre a folyamatokra és a hagyományos lakások mellett megjelentek más lakóháztípusok is: már az 1930-as években épültek un. kollektív házak, míg a század második felében megjelentek a co-housingok, melyek szerves részét képezték egy-egy ország lakhatási struktúrájának. Az „együtt-élés” iránti vágy tehát nem szűnt meg az emberekben, de a folyamatosan változó társadalmi közeg különböző formájú lakástípusokat eredményezett.
Az elmúlt két évtized különös fordulatot hozott: újra megjelentek a többgenerációs élethelyzetek, egyes országokban több mint a duplájára nőtt a többgenerációs háztartások száma. Sok esetben ennek anyagi oka van, de az együttélésnek vannak mentális és érzelmi előnyei is. Akik ilyen közegben élnek rengeteg odafigyelést és szeretetet kapnak a családtagoktól. Az építészet azonnal reagált a folyamatra: a lakásépítés összes formájában megjelentek a többgenerációs típusok. Bár nálunk még a co-housing sem tudott megjelenni, de várható, hogy lesz igény olyan multigenerációs családi házak, vagy lakások iránt, ahol minden korosztály az együttélés mellett rendelkezik privát élettérrel is.
Oktatók: Dankó Zsófia DLA, Perényi Tamás DLA, Dr. habil. Sugár Péter DLA, a Szociális Lakhatás Műhely oktatói
Kreditérték: 10 kredit
Neptun-kód: BMEEPLAQ811, BMEEPLAM1KX, BMEEPLAT811
Teams-kód: luq0qll
kép: BETA, többgenerációs ház, Amszterdam https://www.detail.de/de_en/home-of-contrasts-three-generation-house-by-beta-34901
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése