„Két ország egy város” mondják a komáromiak. Bár elsőre meghökkentő hallani, a valóság mégis ez. A Duna két partján fekvő település északi része Komárno néven Szlovákiához tartozik, míg Dél-Komárom, hivatalos nevén Komárom néven Magyarországhoz. A kettészakítottság azonban alig érezhető a mindennapokban. A hídon nap mint nap járnak át emberek, csakúgy, mint Budapesten a város két része között. Történeti távlatban a két városrész fejlődése azonban más-más utat járt be. Bár egykor a római birodalomhoz tartozó Pannónia Provincia egyik legnagyobb városa, Brigetio a folyó jobb partján helyezkedett el, később a folyó bal, azaz északi partja vált a történeti város központjává.
A déli oldalon, a Budapestet Béccsel összekötő vasútvonal közelségét kihasználva, a két városrészt 1892 óta összekötő híd lábánál egy ipari központ alakult ki, melyet egy iparvágány köldökzsinórként kötött be a fővárosok közötti keringésbe. A város 1919-ben történt első kettéválása után az egykori ipari központ városközponti pozícióba került. Miután a termelő tevékenyéség kiszorult az immár önálló városként fejlődő Komárom határában létesült ipari parkba, az épületállomány mellett az iparvágány is funkcióját vesztette. A városszövetben azonban ma is jól felfedezhető az egykori sínpár nyomvonala. Helyén keskeny térnek ható széles út, beépítetlen telkek hordozzák a letűnt ipari aranykor lenyomatait. Különleges metszete ez a városnak. Különböző korok különböző funkciójú épületeinek ösztönszerű kollázsa. Vasúti épület, laktanya, templom, malom, felhagyott ipari óriás, csakúgy, mint a telepszerű, vagy éppen családi lakóházas beépítés alkotják a színes mozaikot.
Féléves munkánk során arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként válhat az egykori iparvágány, illetve annak nyomvonala ismét e városrész ütőerévé? A funkcionális szempontok mentén született kivételes pozíció, mely a Dunát, a vasutat, a buszpályaudvart és az egykori lovarda épületében nemrég megnyílt Brigetio múzeumot köti össze, telítődhet e érzelemmel?
A jelen mozaikosságát stiláris összetettségét elfogadva hátra hagyjuk a kimódolt illeszkedés reflexeit, helyette a ráérzés, a rátalálás módszereit keressük. Nyelvleckénk során a naív festészet ösztönös, kísérletező attitűdje lesz segítségünkre. A festészetben a naivizmus jelentette azt a korszakot, amikor a szakma képzett rétegének figyelme az ösztönös, tudatlan alkotók munkái felé fordult. Feszegessük mi is az építészetünk határait, és túl az első egyetemi évek tervezési tárgyain, próbáljunk meg a helyszín és a naív művészet módszertana segítségével személyes indíttatású alkotói nyelvet egyéni kifejezésmódot fejleszteni!
Tárgyfelelős: Nagy Márton DLA
Oktatók: Nagy Márton DLA, Falvai Balázs DLA, Török Dávid DLA, Varga Tamás DLA
Műhely: Kraft
Időpont:
hétfő: 8.15 - 13.00
csütörtök 8.15 - 13.00
Kreditérték: 10 kredit
Neptun-kód:
BMEEPLAQ811
BMEEPLAM1KX
BMEEPLAT811
Teams-kód: luq0qll
kép: Henri Rousseau - Rue en Banlieu (részlet)
.jpg)
