Innen nézve

- avagy egy komplex zéhá a peremről


2014. március 20., csütörtök, estefelé

én*: Kár hogy nem most járok komplexre, tetszik ez a zéhá kiírás...
Jancsó Miklós: Hát csináld meg!
én: Hát jó, talán... lehet...


2014. március 23., vasárnap, estefelé

Ha tényleg szeretnék titokban zéhát beadni ideje sürgősen elkezdeni! A koncepciót már kigondoltam, de meg is kéne rajzolni. Kell buszt keresni, meg hozzá illő céglogót tervezni, kellenek hátterek a látványokhoz.
...
Áh, talán hagyni kéne az egészet, nem akkora nagy szám ez a busz.
...
Inkább mégis folytatom!


2014. március 23., vasárnap, késő éjszaka

JM: Mit csinálsz?
én: Rajzolok, de titkos. Már majdnem kész!
JM: De mi titkos? Lesz valami esemény?
én: Nem, nem lesz semmi, de titkos.
JM: Hát jó...




2014. március 24., hétfő, délelőtt

Hát ami álmosan késznek tűnt még nem nagyon van kész így ébren. Kéne alaprajz, nézet miegymás. Délig rajz, nyomtatás, aztán irány az egyetem, fél háromtól órát tartok, nem késhetek!


2014. március 24., hétfő, délután két óra körül

Túl sokan vannak a tanszéken, mivel a zh álnéven (Éles Andor) készült, nem kockáztathatok, majd később rejtem a többi közé.


2014. március 24., hétfő, délután negyed öt körül

Az egész tanszék bent ül a nagyteremben, szuper, most nyugodtan becsempészhetem a zh-t. Sőt, akár meg is nézhetném a többit (amúgy is meg szoktam), ez nem lesz feltűnő.
...
Miközben a zéhákat nézegetem, beszélgetésfoszlányok szűrődnek ki a teremből, valaki felveti, hogy az ő hallgatói nem szeretik az ilyen kevéssé valószerű zéhákat és különben is úgy érzik, semmi se lesz elég jó a zsűrinek. Alig bírom ki, hogy ne rontsak be a terembe a zéhák védelmére kelve, mert amikor még én jelentkeztem komplexre, sokat nyomott a latba az is, hogy mennyire nagyon jók a zéhákiírások. (Persze akkoriban, elsőre kaptunk egy ravatalozót, másodikra meg egy családi házat szó szerint a semmi közepére - annyira “normális” volt, hogy még el is sírtam magam, de ez egy másik történet...) Na, de szerencsére, egy másik oktató a zéhák védelmére kelt, szerinte nincs semmi baj, huhh...
Na de vissza az első műtermekhez, ezek egész jók! Lehet, hogy be se kéne adni az enyémet? Van annyi másik... mondjuk ki: jobb. Persze hiányzik a nagy wow érzés, de hát lehet, hogy ilyen a téma.


2014. március 24., hétfő, estefelé

én: Megnéztem az összes zéhát, és az a furcsa, hogy nincsenek rosszak.
JM: ?!??
én: Mármint hogy mindig elég sok a lehangoló, összecsapott zéhá, és most mintha mindenki komolyabban vette volna. Még ami nem érdekes, az is meg van rajzolva. Vagy ami nincs annyira megcsinálva, ott meg legalább van gondolat.
JM: Na, majd holnap, ne spoilerezz!


2014. március 24., hétfő, késő este

JM: Mi volt délelőtt?
én: Délelőtt még rajzoltam.
JM: Mit?
én: Hát a titkosat!
JM: De tegnap már kész voltál, nem?
én: De, de nem eléggé. De most már kész vagyok!
JM: Biztos?
én: Halál biztos.


2014. március 25., kedd, kora délután

JM: Leosztályoztuk mindet, ilyen szigorúak már nagyon rég nem voltunk. Díj nincs...
én: Nincs díj?!?! Egyáltalán?!?? De hát hogyhogy?!?!
JM: Szigorúak voltunk. Meg túlságosan beleéltem magam, hogy mind milyen jó lesz!
én: De hát én nem azt mondtam, hogy a jók milyen jók, hanem hogy a rosszak milyen jók!
JM: Most már mindegy. Van három kiemelt megvétel, ezek, meg ez a nyolc megvétel. (nézzük a lapokat)
én: Ezt én csináltam! (bökök rá)
JM: Hogyhogy te csináltad?
én: Hát én csináltam. Álnéven!
JM: Mi? De tényleg?
én: Aha.
JM: Hát, akkor gratulálok, kaptál egy hármast!
én: Hát, köszi...


2014. március 25., kedd, késő délután

én: Szerintem hülyén osztályoztatok. A kiemelt megvételből díjazott kéne, a sima megvételből kiemelt (nem az enyém miatt!) és a maradék legalább felének megvételt adni. Mert így most mi a tanulság? Ha összecsapom akkor se kapok semmit meg ha dolgozok vele akkor se? Nem jó ez így...
JM: Neki mond!
Hajdu Gáspár: Jó, hát lehet...
JM: Na de mit lehet tenni? Újraosztályozni az egészet nem lehet, a zsűri felét kihagyva dönteni nem lehet. Adjunk a jobbakra eggyel jobbat?
én: De hát pont nem erről beszélek!
JM: Te írtál zéhát, te újraosztályozhatod a többit.
én: Talán...


2014. március 25., kedd, késő este

Úgy határoztam, hogy “naplót” írok a zéháról.


2014. március 26., szerda, kora délután

Folytatom a naplót.


2014. március 27., csütörtök, délelőtt és este

Egyedül biztos nehezebb osztályozni, könnyebb egy-egy terv felett elsiklani, de teszek egy próbát! (A saját tervemet kihagyom.)

Ha feltételezzük, hogy a zéhák a valóság tervpályázatait modellezik, akkor ilyen jó színvonalú pályázatok esetén kell, hogy legyenek díjazott tervek, különben még az épfórum (jobb helyeken egy kamara) esik neki a kiíróknak, minimum valami turpisságra gyanakodva.

A késve beadott tervet a zsűrivel egyetértve nem fogadtam el. Habár egyszer már átfutottam a terveket,  tíztől délig csupán úgy-ahogy sorba (halmazokba) rendezni sikerült a terveket, és kialakult a biztosan-nem-kap-semmit csoport. Jóval több terv került ebbe a részbe, mint amire számítottam az első átnézés után.
Este héttől nyolcig folytattam, persze az újabb átnézés tovább rontott a tervek helyezésein, az ötlet-kidolgozás-megrajzolás hármas bármelyike ronthat a végeredményen.


2014. március 28., péntek, este

Belekezdtem az eredmények digitális feldolgozásába, és igen erős volt a kísértés, hogy újra elkezdjem átrendezni a díjakat (értsd.: rontsak rajtuk), de ellenálltam. Tanulság: jók a zéhák, az átlag talán jobb is mint szokott, de semelyiket sem szabad túl sokáig nézni.


És akkor a végeredmény:

I. díj: -

II. díj: Árkovics Lilla / Fleischer Kata / Gáspár Tamás / Szemerey Dániel

 

 

 

 


III. díj: Éles Andor / Klujber Bence / Papp András / Tardos Margaréta

 

 

 

 


Kiemelt megvétel: Csáthy Barnabás / Gelle Renáta / Selmeczi Petra / Tamás László

 

 

 

 


Megvétel: Benedek Márton / Hegedűs Zoltán / Nagy Ádám / Lőcsei Vera

 

 

 

 


Elfogadott: 36 db

Nem elfogadott: 1db

* a szerző, Máthé Dóra, négy éve komplexezett, közel három éve diplomázott a Lakó tanszéken, ahol azóta külsős konzulens. A zéhát (a korábban még sosem használt) Éles Andor álnéven adta be.